óvodaérettség

Bár ha az óvodába menésről beszélünk, leginkább a szobatisztaság jut eszünkbe, mint legfontosabb kritérium, de ezen kívül még több tulajdonság szükséges ahhoz, hogy gyermekünk érett legyen az óvodai élethez.

Az óvodaérettség tulajdonképp a gyermek életkorának megfelelő érettségi szint elérését jelenti. Ez az a kor, amikor elkezd nyitott lenni a közösség felé. Bár az óvodához szükséges képességeik már két éves kor körül megjelennek, de a szülők feladata, hogy ezek természetessé váljanak a gyermeke életében.

1. szociális érettség

Már képes az anyától elválni, de még csak rövid időre. Az utcán, séta közben, a játszótéren, a játszóházban megfigyelhetjük, hogy már észreveszik a másik gyerekeket, keresik velük a kapcsolatot, de azért még az anya személye nagyon fontos, fél szemmel még oda-oda tekint, és pontosan tudja, hogy anya vagy apa mindig ott van a biztonsági zónájában, ha baj van.

A gyerekeknek azonban meg kell tanulniuk, hogy alkalmazkodni kell a közösséghez. Eddig mindenki hozzá alkalmazkodott, most neki kell egy közösséghez. Kikerül a központból. Az óvónéni már nem csak őt szereti, hanem a többi gyerekeket is – és ehhez alkalmazkodni kell.

 2. pszichés érettség

Meg kell tanulnia anya távollétét elfogadni, hogy mindig időben jönnek érte. Azt is megtanulja, hogy ugyan őt betették egy neki idegen környezetbe, ettől még anya és apa őt szereti a legjobban. Ez a lelkiállapot nem csak a gyereknek, de a szülőknek is új, az elszakadás nem könnyű folyamat.

3. kommunikációs képesség

Nagyon fontos, hogy az alapvető szükségleteit ki tudja fejezni az óvodapedagógus felé, el tudja azt mondani a dajka néninek vagy a társainak. Ha beszédképessége fejletlen, nem tudja kifejezni magát érthetően, akkor nem tudja elmondani, hogy WC-re kell mennie, kér egy játékot, ha sérelem érte vagy épp bántották.

Mi van akkor, ha idegenek előtt bátortalan, és nem mer megszólalni a gyermek? Ezt mindenképp jelezzék az óvodapedagógusnak, hogy tudjon segíteni, kapjon külön figyelmet.

4. önállóság

Három éves korra már célszerű az alapvető önállóságra való törekvés.

  • legyen képes önállóan étkezni, legalább kanállal
  • tudja használni a poharat
  • elfogadja a felnőttektől az ételt
  • ismerje fel saját ruhadarabjait, cipőjét
  • próbálkozzon felvenni a ruhadarabjait és a cipőjét (tépőzárat használni)
  • ismerje a zsebkendőhasználatot, jöjjön oda az óvodapedagógushoz, ha folyik a nózija, és még nem tudja egyedül megtörölni

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem fog kapni segítséget igénye szerint, de a gyerekek az óvodában eltöltött hónapok során is egyre több mindenben olyan gyorsan önállósodnak, hogy a szülők szinte észre sem veszik, és már nagyon hamar egyedül öltözködnek. Ehhez kérjük a szülők segítségét is, ne hátráltassák a gyermeküket ebbéli törekvésükben, és bár mindenki tudja, hogy ez így sokkal lassabb, és amúgy is sürget az idő, de csak így fejlődik a gyermek.

5. szobatisztaság

Az óvodákban nincs meg a pelenkázásnak sem a személyi, sem a tárgyi feltétele, ezért a napközbeni szobatisztaság alapfeltétel. Megfelelő családi környezetben időben válnak szobatisztává a gyermekek. Bíztatni, bátorítani kell őket, és több és több önállóságot biztosítani számukra.

Előfordul, hogy a gyermek már szobatiszta, de délután mégis bepisil. Ez valószínű, hogy az új környezetnek, az új ingereknek a hatása, és gyorsan el fog múlni. Épp ezért szoktunk kérni megfelelő mennyiségű tartalék alsót, harisnyát, kisnadrágot. Ha ez mégsem múlik el pár hét, esetleg hónap alatt, akkor vizsgálni kell ennek az okát, forduljunk szakemberhez.

6. anya és apa is legyen kész az óvodára!

Az óvodakezdés a szülők számára sem könnyű. Előfordul, hogy az óvodaérett gyereket valamelyik szülő engedi el nehezen magától. Félelmei vannak, és sokszor ők sokkal jobban izgulnak ezekben a napokban. A megfelelő bizalom az óvodapedagógus és a szülő közt oldja ezt a feszültséget, és az anyukák is nyugodtabban hagyják a gyermeküket az óvodában. (erről bővebben itt olvashatnak)

 

Kovács Melinda Márta

óvodapedagógus